Előfeladat #2

A cikkben lejjebb nyolc különféle népzenei hangszerről találtok kisebb leírást, képeket, illetve az adott hangszerek hangját is.

Nézzétek a képeket, hallgassátok a dallamokat, próbáljátok megjegyezni őket.
A vetélkedőn ezen szempontok szerint kell majd felismernetek néhányat közülük.

Jó szórakozást!

1) Cimbalom

Két verővel ütve megszólaltatott húros hangszer, a citerafélék családjába tartozik. Vízszintes helyzetű, trapéz formájú, dobozszerű hangszerteste van, melyen teljes szélességben diatonikus vagy kromatikus hangolású húrok sorakoznak. Régi, népi változata a kiscimbalom, ennek továbbfejlesztett változata a nagyobb, hangtompító pedállal ellátott, lábakon álló pedálcimbalom. Elsősorban cigányzenekarok fontos tagja, de népi hangszerként is ismert.

Cimbalom

2) Citera

A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú hasáb formájú.

Citera

3) Hegedű

A hegedű a vonós hangszerek hegedűcsaládjának legmagasabb hangolású, méretre legkisebb tagja. Sok nép zenéjében is található hegedű, többek között a magyarban is. Legtöbbször gyári hangszer, ritkán készül házilag.

Hegedű

4) Fafurulya

A furulyáknak nagyon sok változatát fellelhetjük, melyek méreteikben is igen különfélék lehetnek; az egészen rövid, szinte arasznyitól egészen a méter hosszúságúig, alkalmazkodva a helyi szokásokhoz és zenei kultúrához. Többféle anyagból is készítették őket, pl: csontból, agyagból, kóróból, nádból, fából, bodzából, fémből, stb.

A furulyák általában 6-7 lyukkal vannak ellátva, de természetesen ezek száma lehet több, illetve kevesebb számú is.

A pásztorok a furulyát, mint egyéb eszközeiket is, faragással, berakással, ólombeöntéssel, díszítették. Készítettek ostornyélként, illetve botként használható furulyát is.

Fafurulya

5) Doromb

Dorombot főleg a cigánykovácsok készítettek. Sok szerszám, ügyes kéz és különleges anyag kell hozzá. Doromb az acélon kívül sok más különféle anyagból is készülhet, pl: fa, bambusznád, réz is.

Megszólaltatásakor a hangszert a játékos az egyik kezében fogja, eközben a kissé nyitott szájához illeszti, majd a másik kezének egyik ujjával a nyelvet megpendíti. A játék közben a levegő kifújásával, belégzéssel növelhető a hangerő, illetve a játékmód színesítésében is közre játszik.

Doromb

6) Kaval

A kaval eredetéről viták folynak, hisz több nép zenéjébe is integrálódott. A hangszer, mint több más hangszer esetében is, a különböző népvándorlások folyamán, meghonosodott. Az adott nép körében fejlődött, alakítgatták.

Leginkább gyümölcsfából, de más egyéb keményfából (pl; kőris) készülhet

Kaval

7) Nyeles dob

A nyeles dob szinte mindenhol előfordul a világban. Neve is utal rá, hogy egy vékony nyélen ül; ezt tengelye körül forgatva, a dob két szélén, kis zsinóron felfűzve egy-egy termés, vagy fa golyó helyezkedik el, melyek nekiütődnek a két oldalnak; mely forgatás közben így gyors, pergő hangzást ad.

Nyeles dob

8) Kereplő

A kereplő egy hangszer, amelyet madarak elriasztására is használnak. Jellegzetes, recsegő hangot ad. Három részből áll: egy tengelyből, mely nyélként is funkcionál, melyen egy fogaskerék helyezkedik el, és melyen a keret forog, amiben a hangot kiadó lemez rezeg.

Kereplő

Előfeladat #1

Kedves Versenyzőink!

A tavalyi évekhez hasonlóan, idén is kaptok előfeladatokat, melyekkel már most értékes pontokat szerezhettek a csapatotoknak.

A feladatokat legkésőbb 2015. november 16. éjfélig küldjétek be nekünk, hogy a vetélkedő kezdete előtt még biztosan összesíthessük a pontokat.

Lássuk is az első feladatot, mely a tavalyihoz hasonlóan egy jó kis keresztrejtvényt foglal magába.

Ide kattintva érhetitek el a keresztrejtvényt!

Fejtsétek meg a sorokat, és a megoldást is írjátok be a végére.

Ezzel a feladattal 11+2 pontot szerezhettek a csapatotoknak.

Jó munkát és felkészülést!

Hanság #2

Természetvédelem a Hanságban

A Hanságban a Nemzeti Park az egykor hatalmas lápvilág lecsapolások után fennmaradt láperdeit, láprétjeit, lápi tavait és az itt található gazdag növény és állatvilágot védelmezi és gondozza. Az emberi beavatkozástól sokat szenvedett táj még napjainkban is rengeteg látnivalóval szolgál az érdeklődőknek. Az egykori állapotok helyreállítására vállalkozott a Nemzeti Park akkor, amikor a Hanság láprekonstrukciós munkákat elindította. Ennek az eredeti állapotok helyreállítására irányuló beavatkozásnak az első eredményeit Bősárkány községtől északra, a Rábca folyó mellett lehet megszemlélni. Az elárasztott terület növény- és állatvilágának látványos változásain keresztül az egykori „Hany” újjászületésének lehetünk tanúi.

A Kapuvári-Hany rekettyefüzes láprétjeiről, égererdejéről volt híres, mely csíkhallal, lápi póccal, vízimadarakkal, mézzel és tüzelővel látta el a hanyi embert. Földje is értékes, már több mint 160 éve bányásszák tőzegkincsét. Kezdetben tüzelőként, napjainkban virágföldként és szennyvíztelepek szűrőberendezéseiben használják fel. Égeresei gazdagok lombfogyasztó rovarokban, a nedves, vizes élőhelyeken bagolylepkék, púposszövők színesítik a helyi életközösségeket. Elevenszülő gyík is található a réteken.

Csíkos éger a Hanságban

Természetes úton a mosonszentpéteri és bősárkányi földnyelvek választják el a Kapuvári-Hanyt „testvérétől”, a Lébényi-Hanytól. Annak kiszáradó láprétjein gyönyörű kosborok virítanak. Ugyanitt található kornis tárnics, illatos hagyma, buglyos szegfű. Fészkel a túzok és fellelhető a parlagi vipera is. Nyíreseiben fekete harkály fészkel, tölgy-kőris-szil ligeterdeiben pedig a kabasólyom, erdei füles- és macskabagoly talált otthonra. Nádasaiban nyílik a ritka nádi boglárka, a csatornák hínárosaiban pedig békaliliom is található. Nagyvadállományában a szarvas, a vaddisznó a számottevő.

Rákosi vipera a Hanságban
A rákosi vipera a parlagi vipera egy alfaja

Kornis tárnics

Buglyos szegfű

Kabasólyom

A helyi, vízhez kötött élővilág számára napjainkra mindössze néhány kisebb tó maradt meg a „vadvízországnak” is nevezetes hanyi lápvilágból: a Király- tó, és a Tóköz tavai (Barbacsi, Kónyi-, Fehértó). E tavaknál a terület bejárása, a madármegfigyelés lehetséges – szakvezető kíséretében.

Tündérfátyol a Hanságban

A Répce menti rétek a Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik legszebb részlete Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán. A védett terület a Répce Nagygeresdtől Répceszemeréig húzódó szakaszát, az azt övező réteket, valamint a Csáfordjánosfa határában található „Tőzikés” erdőt foglalja magában. Magyarországon a legnagyobb tömegben e tölgy-kőris-szil ligeterdő alját borítja olvadás után a tavaszi tőzike.

Tavaszi tőzike

Az erdő a kijelölt turistaútvonalon szabadon látogatható.

Hanság #1

A Hanság a Fertő tó medencéjének folytatása keleti irányban a Duna és a Rába hordalékkúpjai között. Természetes folytatása a Fertőzug, Ausztria Burgenland tartományának területén.

Hanság elhelyezkedése Magyarország térképén

98.000 katasztrális holdnyi területe a nyugati nagyobb és a keleti kisebb medencére oszlik, melyeknek alapja homokos folyókavics. A tőzeges, mocsaras felszínből 52 kavics- és homoksziget áll ki. A lecsapolás előtt sok nyíltvize, tava volt. Táplálói: az Ikva, a Rábca (Répce). Fővízlevezető csatornája a Fertő-csatorna. Lecsapolása és szabályozása már a 18. században megkezdődött.

A 19. század elején a Monumenta Hungarica második kötetében a Hanságot úgy jellemezték, mint ahol csak savanyú sás és nád létezik, és „az egész kaszálót inkább csupa zsombékokból öszveállott úszó földnek mondanád, mint rétnek”. A Hanságban járó szekerek alatt megsüllyed a talaj („mintha hintázna rajta az ember s meg meg felemelkedik a szekér után”), a szomjas munkás pedig egy kilyukasztott hosszú nádszállal tiszta vizet ihat.

A Hanság kialakulása

A Fertő egykori „édesanyja” a Hanság. A harmadkor második felében a Pannontenger, majd annak fokozatos visszahúzódásával a Győri-tó borította. A pleisztocén kor végén a Duna, a Rába és a térségbe érkező egyéb folyóvizek vastag homokos-kavicsos hordalékot terítettek szét. A mai felszín az ezt követő szétdarabolódások, süllyedések, valamint a szél hatására jött létre. A sekély, édesvízzel borított medence dús vegetációnak adott otthont, ami elhalása után, a vízborítás következtében tőzegfelhalmozódáshoz vezetett. Más – iszapos hordalékkal borított – területeken lápi talajok alakultak ki. A tavak, az időszakos vízborítású lápos és mocsaras területek, valamint az emberi megtelepedésre is alkalmas lápszigetek (gorondok) rendkívül változatos vizes élőhelyek sorozatát alkotják.

A Hanságban állandó vízfolyás nem volt. A medrüket vesztő, beérkező folyók vízzel töltötték fel a nagyobb talajmélyedéseket, kisebb-nagyobb tavak alakultak ki.

Az ingadozó vízjárást bizonyíthatja a valamikor Hanság belső területeiről előkerülő római és honfoglalás kori települések, úthálózatok nyomai, amelyek alacsony vízállás alatt keletkezhettek. A Hanságban kialakuló 3-4 m mély tavak közül a legnagyobb a Király-tó volt, mely a medence legmélyebb pontját foglalta el. A tavak között nagy kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok uralták a területet, a tavak jellemző képződményei voltak az úszó szigetek. A Fertő és a Hanság ingadozó vízállása, a Duna áradásai évszázadokon keresztül megkeserítették a környékbeli parasztok életét. Áradásokkor akár több ezer hektár termőföldet is elboríthatott a víz. A nagy mezőgazdasági károk miatt többször is felvetődött az árvizek elleni védekezés gondolata.

Hany Istók legendája

A Kapuvári- vagy Dél-Hany területéhez, pontosabban a volt Király-tó környékéhez fűződik Hany Istók legendája. A ránk maradt írások szerint 1749 márciusában kapuvári halászok fogták ki a vízből.

A kifogott lény egy elveszett, de valamilyen módon a tó körüli vízi világban életben maradt és elvadult árva gyerek volt. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A gyermeket a kapuvári plébánia bejegyzése szerint 1749. március 17-én István névre keresztelték.

Hany Istók

„Feltételesen megkereszteltetett az erdőben talált, körülbelül nyolc esztendős, esztelen fiú. Keresztszülei: Holczinger Mihály sekrestyés és Meisner Anna Mária nevű szolgáló. A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát, és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem messze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé.”

Szigetköz #3

A Szigetköz lakói

Az ember korán letelepedett a vízben, vadban gazdag területen, amely a megélhetés melletti védelmet is nyújtotta számára. Kialakultak a tájhoz és az élővilághoz kapcsolódó ősi mesterségek is. A környezet nemcsak a mesterségeket, hanem az építkezési módokat is meghatározta. Továbbá tükröződött a mondákban, mesékben, népdalokban, egyszóval a szellemi kultúrában is.

A gyakori áradások, a mederváltoztatások, a partszaggatás állandó veszedelmet jelentettek. A partvédő vesszőfonások, és kőhányások, a településeket védő töltések csökkentették az árvizek pusztításait, de a nagy áradások ellen nem nyújtottak biztonságot.

A nagy folyó a 19. század végén szenvedte el az igazán súlyos vereséget. Az 1886 és 1896 között elvégzett folyamszabályozás kőhányásokkal biztosított partú főmedret alakítottak ki. A vízfolyásra merőleges lerakott kőgátakkal, a zárásokkal akadályozták a víz folyását, így minél több víz visszatartásával biztosították a hajózást. A megépült töltéseken kívüli mellékágakból holtágak lettek, melyek nagy része napjainkra feltöltődött. Kialakult az áradásoktól védett úgynevezett mentett oldal, ahol megtalálhatók a síkvidékekre jellemző mezőgazdasági kultúrák. Az őstáj csak néhány helyen, a hullámtéren, a keményfaligetekben, a mocsarak és a holtágak területén, a nedves réteken maradt fenn.

Kihalt mesterségek

A víz teremtette területen letelepedett ember életét mindig a Duna határozta meg. Az egykor kenyeret adó foglalkozások, a jellegzetes épületek lassan eltűntek, ma már sok esetben csak a nyomaik maradtak meg.

A legrégebbi foglalkozás a halászat volt. Mindenki fogott halat, hiszen a lábaiknál volt a víz. A régi halászszerszámokat ma már alig, vagy egyáltalán nem használják. A tápli, varsa helyett kerítőhálókkal és rekesztőhálókkal, a vadorzók villamos árammal dolgoznak.

Az emelőhálót osztrák hatásra „tápli”-nak mondják, német neve Taupel

(Cikolasziget, 1985)

A varsa tölcsérszerű nyílással készült, a végén kúposan végződő, vesszőből font öblös halfogó eszköz

A régi pásztorkodást sem űzik, megszűnt az úszva legeltetés. A nedves réteken egész évben dús füvet eszik a csorda.

A természet által adott nádat, fűzfavesszőt, fát sok mindenre felhasználták. Ezekből készültek a házak, szerszámok, bútorok, ladikok, kompok. Fűzfonással védték a vízmosta partokat.

Ma már kevesen tudnak kukoricafosztásból szatyrot, lábtörlőt készíteni.

Alig vannak már teknővájók, akik szép formájú teknőket, melencéket faragnak.

Kézzel vájt fateknő (melence)

Az erdőművelés és fakitermelés nagyot változott. A gépesített termelés megszüntette az erdei munka romantikáját.

Régen a ladik és a komp fontos közlekedési eszköz volt. Mára az a különbség, hogy nem emberi erővel, hanem motorcsónakból mozgatják.

Három ősfoglalkozás: a hajóvontatás, az aranymosás és a molnárság teljesen megszűnt. Az utolsó aranyász 1944-ben halt meg, az utolsó vízimalmot is ekkor gyújtották fel a visszavonuló német csapatok.

Aranymosás a Dunán

Szigetköz települései

Felső-Szigetköz: Dunakiliti, Dunasziget, Feketeerdő, Mosonmagyaróvár, Halászi, Kisbodak, Püski, Máriakálnok, Kimle, Dunaremete, Darnózseli, Lipót, Hédervár, Mecsér, Ásványráró

Alsó-Szigetköz: Dunaszentpál, Dunaszeg, Győrladamér, Győrzámoly, Győrújfalu, Győr, Vámosszabadi, Nagybajcs, Kisbajcs, Vének

Szigetköz #2

A Szigetköz élővilága

A Szigetköz közel 400 km²-es területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amelyen különösen változatos élőhelyek alakultak ki, lehetőséget teremtve gazdag és sokszínű élővilág megtelepedéséhez. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban másutt nem fordulnak elő.

Állatvilág

A Szigetköz a Duna halbölcsője volt a Bős vízlépcső megépítéséig és a víz eltereléséig. 65 halfaj fordult itt elő, ez a hazai fajok 80%-a. Megtalálható itt, az eredetileg tiszta hegyi patakokban élő sebes pisztráng, éppúgy, mint a mocsarak, lápok védett fajai.

A bősi vízerőmű fényképe a hajózsilipekkel

A kétéltűek csaknem valamennyi faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka, a vöröshasú unka, és a mocsári béka. A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vízisikló itt is gyakori.

Vöröshasú unka

A védett lepkék közül sok megtalálhatók a Szigetközben, például a mocsári bíbormoly, a kis színjátszólepke, a kéköves bagolylepke, a magyar tölgymakkmoly, a díszes medvelepke.

Díszes medvelepke

A kis színjátszólepkék nevüknek megfelelően valóban színjátszóak.
Ha bizonyos szögből nézzük, akkor a képen bal oldali, más szögből nézve pedig a jobb oldali színezetük látszik.

A madárfajok száma 230-ra tehető, közülük a Duna ágrendszerében járva először a gémfélék tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek és bakcsók költenek. A fokozottan védett fajok közül jellegzetesebb fészkelők, a nagy kócsag, barna kánya, hamvas rétihéja, fekete gólya és cigányréce. A rétisas és a halászsas is rendszeres vendég a területen.

Barna kánya

Cigányréce

Őshonos a gólya

A védett emlősállatok közül jellegzetesek a nyuszt, a vidra és az északi pocok.

Vidra

1991-óta természetes úton megtelepedett a száz éve kihalt hód is, Magyarországon először. Azóta úgy elszaporodtak, hogy a bővízűbb ágrendszerekben sokfelé megtalálhatók.

Hódok Magyarországon

Szigetköz #1

A Szigetköz a Győri-medence Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km². Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6-8 km.

Szigetköz elhelyezkedése Magyarország térképén

A lejtési viszonyok alapján két részre: Felső-Szigetközre és Alsó-Szigetközre osztható fel.

Alsó-Szigetközi falu: Nagybajcs

Keletkezése

A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban 2,5-3 millió évvel ezelőtt a harmadkor és a negyedkor határán kezdődött. Ekkor ömlött le a Pannon-tenger elhagyatott medencéjébe az Ős-Duna roppant vízmennyisége. A síkságon szétterülő víz nem tudta hordalékát tovább görgetni és nagy részét lerakva szigeteket, zátonyokat épített. Közöttük sok ágra szétválva folyt tovább. Évezredekkel ezelőtt ezen a területen beltenger vize hullámzott. A geológiai körülmények folytán a víz (a Duna) megtalálta mai útját, illetve folytatódott a sík terület feltöltődése. A folyó nagy esésű része a hegyvidékről (Alpokból) itt a síkságra (Pannónia) került. A folyás lelassult, s ezzel a hordalékmozgató képessége is lecsökkent. Lerakta hegyvidékről görgetett kavicsot, amely több száz méter vastaggá vált. Ezen a hordalékkúpon szanaszét ágazó mederrendszer vonalai alakultak ki. A XIX. századi folyamszabályozás után ennek a csodálatos világnak egy része megmaradt. Ma is fészkelő helye a költöző madaraknak, rejtekhelye az állatoknak, mint például a szarvas.

Átkelés a Mosoni-Dunán

A Szigetköz vízjárta vidéke limesként védte Pannóniát a római birodalom északi határaként. A népvándorlás hullámai is a terület peremvidékét érték, nem merészkedtek be az ingoványos mocsarak közé.

Holtág a Szigetközben

A Szigetköz első állandó lakói a magyarok voltak. Lakossága ma is magyar, bár található itt besenyő, kun, török, itt-ott szláv családnév is. A folyam elképzelhetetlen ereje félelmetes pusztítást, de egyben építést is végzett az idők folyamán. Ez a területátalakítás a települések beépítési módját is befolyásolta. Így a kialakuló magaslatokon települtek le az emberek. A házak a hordalékdombok tetejére épültek, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek.

Rábaköz #2

Kulturális örökség

A Rábaköz központja Kapuvár mellett Csorna; rendezett utcái és terei, a múzeum, a műemlék Csornai Premontrei Prépostság templom együttese, a főtér középületei és parkjai egy polgári kisváros büszke múltjáról tanúskodnak.

A premontrei rendház és templom

A Csornai Premontrei Prépostság légi felvételen

A város országos jelentőségű múzeuma, a Csornai Múzeum térséget átfogóan bemutató állandó kiállítása mellett több településen is működnek helytörténeti múzeumok, gyűjtemények.

A Csornai Premontrei Prépostság épülete
Az északi szárnyban működik a Csornai Múzeum.

A Rábaköz műemlék kastélyai, szép templomai megtekintésre érdemesek, azok az idegenforgalmi kínálat szerves részét is képezik. Kastélyépület található Rábasebesen, Mihályiban, Szanyban, Sobron, Egyeden, valamint Szilsárkányban. Árpád-kori templommal büszkélkedhet Árpás és Rábaszentmiklós, impozáns neoromán templom tekinthető meg Rábacsanakon, klasszicista Bogyoszlón, barokk Vágon és Dörben, háromtornyú Szanyban. A több helyen meglévő népi építészeti emlékeket is érdemes felkeresni.

A népi mesterségek közül különösen említésre érdemes a fafaragás (Bogyoszló, Vág), a dísztárgyak készítéséhez alapul szolgáló szalmafonás (Kóny), a fazekasság (Dör), a gyékény- és vesszőfonás (Bősárkány).

Döri aratókorsó, faragott vajnyomó minták és tésztaszedő fakanál a Csornai Múzeum kiállításán

A művészeti életben különösen jelentősek a hagyományőrző néptánc-együttesek. Több együttes nem pusztán helyi, de országos, sőt nemzetközi események állandó fellépője is. A méltán világhírű szanyi Bokréta vegyes néptánc együttes mellett a kistérség magas szintű táncművészetét mutatják a szili néptánc együttes, valamint a csornai Pántlika néptánc együttes hazai és nemzetközi sikerei.

A csornai Pántlika Néptáncegyüttes

Kapuvár néptáncegyüttes

Népművészet

A Rábaköz népviseletéből a kapuvári, a csornai és a szanyi viselet igényességét, művészi értékét kell kiemelni. A női viselet anyaga (bársony, selyem, brokát…), színvarázsa méltán nyerte el mindenki tetszését. A pillangós kobak jellegzetes fejdísz volt, a kendők (Kapuváron a tilámli, Csornán az aranyfonalas és aranypecsétes) valóságos remekművek. Az alsóruhák házi vászonból készültek. A kapuvári viseletről könyvében Horváth Teréz nyújt szakszerű leírást. A vitnyédi, a szili hagyományos viselet a fentiekkel hasonlóságot mutat. A kivetkőzést követően a ’40-’50-es évektől a néptánccsoportok szereplésein gyönyörködhetünk a XIX. századtól elterjedt ünnepi népviseletekben. A hétköznapi viselet egyszerűbb, kékfestő, vagy karton anyagból készült.

Rábaközi (csornai) ünnepi népviselet a Csornai Múzeum kiállításán

A rábaközi hímzés legjobb ismerői Jámborné Zsámár Margit és Virágné Szalontai Judit több kötetben közölnek leírást és mintakincset. A kézimunkák szőr-pamut hímzéssel készültek, amit növényi festékkel színeztek. Az egyszínű piros mellett a kék, ritkábban fekete színt használtak. A sokszínű párák, terítők ma is a rábaközi lakások díszei. Kedvelték a kazettás szerkezetet, az életfa motívumot, a virágokat, a növényi indákat és a madarakat. A szálán-varrott, a keresztszemes és a vagdalásos technikák mellett a fehérhímzés egyik fajtáját, a pókozást főként Hövejen művelik.

Rábaközi hímzés

Rábaközi pávás-gránátalmás hímzés

Rábaközi madaras-szegfűs életfa

A népi fafaragás kiemelkedő művészeti ág. Az egyszerű faeszközöket saját szükségletre maguk készítették, de a bútorokat (tulipános ládát, kászlit, almáriumot) asztalosoknál rendelték meg.

Mézeskalács-mintafa és mézeskalács huszár

A népművészeten belül a pásztorművészet remekei legeltetés, vagy delelés közben születtek. A juhászok ismerték a spanyolozás, a karcolás, az ékrovás és az ólmozás technikáját. Tükrösök, borotvatartók, mángorlók, szapufák legszebbjeit a kapuvári, a csornai és a soproni múzeumokban őrzik. A mestergerendákon látható motívumok újabban dísztárgyakra kerülnek.

Juhászkampó

Spanyolozott borotvatok

Híres faragókat ismerünk Bogyoszlón: Kiss Ernő, Pintér Jenő, Áder János munkáiban a síkfaragás és a szobrok, sőt a szoborkompozíciók is megjelennek.

A fa mellett csont-és szarufaragásban a győri alkotók jeleskednek.

Rábaköz #1

Röviden a Rábaközről

A Rábaköz a Kisalföld egyik jellegzetes kistája. Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai és Kapuvári járásban helyezkedik el.

Délen és keleten a Rába, nyugaton a Répce határolja, északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól.

Rábaköz elhelyezkedése Magyarország térképén

Ha a Szigetköz a Duna ajándéka, akkor a Rábaközt a Rábának köszönhetjük. Ez a folyó építette a felszínt és adta meg az élet lehetőségét a jó termőfölddel és a dús füvű legelőkkel. A tatár-török égette, vízjárta föld a nép szorgalma révén mégis újra és újra éledt, és örökül hagyott nekünk Árpád-kori templomokat (Rábaszentmiklós és Árpás), török világra emlékeztető kőoszlopokat, barokk kastélyokat (Mihályi és Szany), a múlt századi virágzó állattenyésztéshez kapcsolódó faluképet (Bogyoszló és Szil), és messze földön híres népművészetet, szép viseletet (Dör és Szany). Táncaik közül a kónyi, kapuvári, szanyi verbung országosan ismert, de legalább ilyen híres a gyertyás legénytánc és a szárföldi dús.

A Rábaköz ismert hímzései szorosan összefüggenek a népviselettel, hiszen ezek teszik őket olyan díszessé, gyönyörűvé.

Rábaközi hímzés

A régi kézművesipart ma is híressé teszik a csornai kékfestők, a döri fazekasok, a höveji csipkehímzők.

A nagy teljesítményű modern malmok mellett a régi molnárélet emléke a gyórói vízimalom, amely mára sajnos rommá lett.

A népi táplálkozás hagyományos ételeit is megtanulhatjuk még, például a legjellegzetesebb süteményt: a rábaközi perecet. A hagyomány szerint közel kétszáz éve sütik. Ünnepi alkalmak, lakodalom, keresztelő, búcsú süteménye, és ajándékozásra is kiválóan alkalmas.

Rábaközi perec

A Rábaköz ontja értékeit a mai ember számára. Táji szépségeit, történelmi emlékeit, hagyományait, művészetét csak meg kell ismernünk, meg kell látogatnunk, hogy megszerethessük.

Földrajzi adottságok

A Rábaköz növényvilága a hosszú idő óta civilizált, mezőgazdasági művelés alá vont területek jellegzetességeit mutatja. Szántóföldjei túlnyomórészt jó minőségűek, a legfontosabb termesztett növények a kalászos gabonák, a kukorica, a repce. A petőházi cukorgyár bezárásáig jelentős területen termesztettek cukorrépát is. A vidéket természetes állapotában eredetileg erdőség borította, a hajdani mocsári és tölgyes erdők zömét azonban régen kiirtották. A megmaradt erdőfoltok jellemzően keményfás társulások kocsányos tölgy főfafajjal.

A térség jellegzetes vonása a mérsékelten száraz éghajlata. A csapadék 600-650 mm, de itt is vannak „alföldi” szárazságú esztendők. A terület azonban ennek ellenére a magasabb légnedvesség és a mindig bőséges talajvízkészlet miatt sohasem szenved olyan méretű aszálykárokat, mint a Nagyalföld. Jellegzetes a gyakori erőteljes északnyugati-nyugati irányú légmozgás.

A terület felszíni képződményei a medencéket közrefogó dombokon lösz, löszös homok, a medencében 0,5-5 m vastagságú iszapos agyag, homokos képződmények borítják a törmelékkúpot.

A metamorf alapkőzet és miocén korú agyag és agyagos márga képződmények vízrekesztő jellegüknél fogva vízbeszerzésre nem jöhetnek számításba.

Turizmus, állatvilág

A tájegység turisztikai vonzerői alapján markáns, természeti profilú vonzásövezetek rajzolódnak ki a térség északi és délkeleti szegélyterületein; ezek vonzási csomópontoknak tekinthető, kínálati övezetekké fejleszthetők. A csornai kistérségi társulás a turisztikai kínálat előmozdítására most készíti el a turizmus fejlesztési programját.

Rábaköz a Művészetek Völgyében

Az ökoturizmusnak a Tóköz adottságai kiválóak, hiszen a kistáj bővelkedik lápos, mocsaras területekben, a nádasok, bokorfüzesek, gazdag élővilágot rejtenek. A Rábca, illetve Keszeg-ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó valamint a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értékének tekinthető. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémába mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörös gém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík és lápi póc halfajok. A zavartalan bioszféra megfigyelésére érkező ornitológusok, biológusok mellett immár évek óta egy ornitológiai tábor keretében szervezett gyerekcsoportok is látogatják a területet.

Nagy kócsag

Vadállományát tekintve döntően apróvadas jellegű (mezei nyúl, fácán), a nagyvad-fajokat a nagy egyedszámban jelenlevő őz képviseli. A gímszarvas időszakosan jelenik meg, a Rábaközt övező szomszédos tájakról érkezve.

A páratlan természeti értékek mellé párosul Burgenland, a Fertő, valamint a Duna-menti kerékpárút közelsége, így az ökoturizmus fellendülésének lehetőségei adottak.

Termálturizmusról alig beszélhetünk, hiszen a tájegység két ilyen strandját csak a nyári időszakban hasznosítják. A terület alatt vannak ugyan kiterjedt termálvíz bázisok, gyógyfürdőként azt azonban csak Csornán és Kapuváron hasznosítják.

Jelentősnek tekinthető a Rábán nyaranta megjelenő víziturizmus.