Hanság #1

A Hanság a Fertő tó medencéjének folytatása keleti irányban a Duna és a Rába hordalékkúpjai között. Természetes folytatása a Fertőzug, Ausztria Burgenland tartományának területén.

Hanság elhelyezkedése Magyarország térképén

98.000 katasztrális holdnyi területe a nyugati nagyobb és a keleti kisebb medencére oszlik, melyeknek alapja homokos folyókavics. A tőzeges, mocsaras felszínből 52 kavics- és homoksziget áll ki. A lecsapolás előtt sok nyíltvize, tava volt. Táplálói: az Ikva, a Rábca (Répce). Fővízlevezető csatornája a Fertő-csatorna. Lecsapolása és szabályozása már a 18. században megkezdődött.

A 19. század elején a Monumenta Hungarica második kötetében a Hanságot úgy jellemezték, mint ahol csak savanyú sás és nád létezik, és „az egész kaszálót inkább csupa zsombékokból öszveállott úszó földnek mondanád, mint rétnek”. A Hanságban járó szekerek alatt megsüllyed a talaj („mintha hintázna rajta az ember s meg meg felemelkedik a szekér után”), a szomjas munkás pedig egy kilyukasztott hosszú nádszállal tiszta vizet ihat.

A Hanság kialakulása

A Fertő egykori „édesanyja” a Hanság. A harmadkor második felében a Pannontenger, majd annak fokozatos visszahúzódásával a Győri-tó borította. A pleisztocén kor végén a Duna, a Rába és a térségbe érkező egyéb folyóvizek vastag homokos-kavicsos hordalékot terítettek szét. A mai felszín az ezt követő szétdarabolódások, süllyedések, valamint a szél hatására jött létre. A sekély, édesvízzel borított medence dús vegetációnak adott otthont, ami elhalása után, a vízborítás következtében tőzegfelhalmozódáshoz vezetett. Más – iszapos hordalékkal borított – területeken lápi talajok alakultak ki. A tavak, az időszakos vízborítású lápos és mocsaras területek, valamint az emberi megtelepedésre is alkalmas lápszigetek (gorondok) rendkívül változatos vizes élőhelyek sorozatát alkotják.

A Hanságban állandó vízfolyás nem volt. A medrüket vesztő, beérkező folyók vízzel töltötték fel a nagyobb talajmélyedéseket, kisebb-nagyobb tavak alakultak ki.

Az ingadozó vízjárást bizonyíthatja a valamikor Hanság belső területeiről előkerülő római és honfoglalás kori települések, úthálózatok nyomai, amelyek alacsony vízállás alatt keletkezhettek. A Hanságban kialakuló 3-4 m mély tavak közül a legnagyobb a Király-tó volt, mely a medence legmélyebb pontját foglalta el. A tavak között nagy kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok uralták a területet, a tavak jellemző képződményei voltak az úszó szigetek. A Fertő és a Hanság ingadozó vízállása, a Duna áradásai évszázadokon keresztül megkeserítették a környékbeli parasztok életét. Áradásokkor akár több ezer hektár termőföldet is elboríthatott a víz. A nagy mezőgazdasági károk miatt többször is felvetődött az árvizek elleni védekezés gondolata.

Hany Istók legendája

A Kapuvári- vagy Dél-Hany területéhez, pontosabban a volt Király-tó környékéhez fűződik Hany Istók legendája. A ránk maradt írások szerint 1749 márciusában kapuvári halászok fogták ki a vízből.

A kifogott lény egy elveszett, de valamilyen módon a tó körüli vízi világban életben maradt és elvadult árva gyerek volt. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A gyermeket a kapuvári plébánia bejegyzése szerint 1749. március 17-én István névre keresztelték.

Hany Istók

„Feltételesen megkereszteltetett az erdőben talált, körülbelül nyolc esztendős, esztelen fiú. Keresztszülei: Holczinger Mihály sekrestyés és Meisner Anna Mária nevű szolgáló. A fiú mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát, és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem messze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé.”