Télen pihen a természet, minden
csöndes, minden várakozik a tavaszra. A fák alszanak, már nincsenek rajtuk levelek,
mindent fehér hótakaró borít.
A tél az elmúlás időszaka: a
természet megszürkül, megkopaszodik, megáll az élet.
Átvitt értelemben a tél az emberi
öregkort is jelképezi az élet körforgásában. A téli, hófödte táj fehér hajú
öreganyók és kedves nagypapák képét juttatják eszünkbe. Ez a békesség és a
szeretet időszaka, ahogyan az ember életében az időskor is az. Az ember
halálával azonban nem szűnik meg az élet, hiszen az unokák mind-mind tavasszal
cseperedő magocskák.
Amikor a tél beáll, a növények
pihenni térnek. Ekkorra az emberek is elfáradnak, már a kevés munka is
nehézséget okoz számukra, ennek ellenére segítik a fiatalokat, és babusgatják,
kényeztetik a szürke hétköznapjaikat bearanyozó unokákat. Aztán, egy napon
végleg búcsút vesznek a földi léttől.
Íme, néhány alkotás, mely a tél
hangulatát, az elmúlást idézi fel.
 |
| Szinyei Merse Pál - Tél |
Zsigmond Tibor
TÉLI EMLÉK
Lágy hó szitál
Komor téli tájon,
Minden utca kihalt
E hűvös délutánon.
Egy földre hulló pehely
Megpihen a szélben,
Bármerre is nézünk
Körül fehér minden.
Nyugalom száll alá
A behavazott tájra,
Rá sem lehet ismerni
Az út menti fákra.
Közelít az este
Fáradt már a szél,
Zord téli éjszakán
Nyugovóra tér.
Elcsendesül minden
A nyugalmat érzem,
És az otthon melegében
A téli tájat nézem.
 |
| Vincent van Gogh - Téli táj |
Kosztolányi Dezső
TÉLI ALKONY
Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
 |
| Mednyánszky László - Téli patak |
Antonio Vivaldi - A négy évszak
TÉL
 |
| Telepy Károly - Téli táj |
