Ahogy a nagy magyar költő Petőfi
Sándor is megírta versében: Itt van az ősz, itt van újra.
Akkor, amikor a nyár folyamán
minden zöld színbe pompázik, addig ősszel új ruhát ölt a természet. Ez az
évszak hozza meg a természet igazi szépségét. Ilyenkor megtalálható a sárga, a
barna, a rozsdabarna, a vörös és talán mondhatnánk, hogy az összes létező szín.
Nincs is annál szebb, amikor a
nap még süt és az ember jókat sétálhat, kirándulhat egy-egy őszi erdőben. A
föld tele van száraz levelekkel és talpa alatt zörög az avar. Ekkor ugyan még a
fák tele vannak mindenféle színű levelekkel, amelyek kapaszkodnak az ágakhoz,
bár tudjuk, hogy hamarosan ők is a földre pottyannak.
Az ősz meghozza számukra az
elmúlást. Így kerek a levelek, növények élete, amelyek avarként táplálják a
talajt, ezáltal azt a fát is, amelyről lepottyantak.
Reményeink szerint jövő tavasszal
újra minden kis levél kihajt, és csodássá, terebélyessé teszik újra a fákat.
Az ősz hangulata sok-sok művészt
megihletett, közülük itt van néhány, a teljesség igénye nélkül.
Petőfi Sándor
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
 |
| Szinyei Merse Pál - Ősz |
Ady Endre
PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
 |
| Hollósi Simon - Tengerihántás |
Antonio Vivaldi - A négy évszak
ŐSZ
 |
| Ferenczy Károly - Október |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése