Elmondhatjuk, hogy nincs olyan
művészeti irányzat, amelyikben nem találunk az évszakok változásához
kapcsolható alkotást, legyen az zene, vers, színdarab, táncos produkció;
esetleg film.
A környezet, a természet
változása sorra ihlette és ihleti meg még a mai napig is a művészeket.
Erre remek példa ez a szoborcsoport,
mely Tapolcán, a Malomtó parkban található.
Az alkotója Marton László, aki 1992-ben
készítette el a szoborcsoportot.
Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth díjas szobrászművész,
művészeti életünk kiemelkedő jelentőségű és egyik legismertebb alkotója
Tapolcán született.
Munkásságát országszerte és külföldön is számos nagy hatású szobor
jelzi. Szobraiban sohasem fáradt el újat mondani az örökérvényű emberi
eszményekről és az egyéniségek karakteréről.
A szoborcsoportban négy nőalakot láthatunk, melyek
mindegyike egy-egy évszakot ábrázol.
 |
| TAVASZ |
 |
| NYÁR |
 |
| ŐSZ |
 |
| TÉL |
A szoborcsoport 2003-ban megihlette Németh István Péter költő-irodalomtörténészt, és ennek hatására megírta a következő verset.
Mindegyik évszakot formáló nőalakhoz egy-egy versszak kapcsolódik.
1. Tavasz
Hajába
virágot tűzött a lányka
És csak
csokrot tart védekezőn még
Amint már
szép mellére pillantanak,
Hisz derékig
gyűrte le leplét.
2. Nyár
Nap-diadémot
tűzött hajába most
És mellét a
fényre kitárta
Pőrébben az
érő gyümölcsnél is.
Hunyt szemét
emeli égre. Nem kicsi lányka.
3. Ősz
Könnyű
szüreti köténykén átsejlnek
– pattanós
szőlőszemek – melle bimbai.
Mézes
talpait várja a mustkád. Rám néz.
Lépte
egészen ért asszonyi.
4. Tél
Fejét
lehajtja. Leplébe burkolódzott.
Alatta vacog
s mellére kulcsolja karját.
Homloka első
ránca künn maradt gyümölcsé.
Csizma-nyomában
a havat szelek kavarják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése