A tavasz a
művészek számára mindig a megújulás évszaka.
A tél, a
bezárkózás, a befelé fordulás után itt van az újjászületés, a kiáradás, a
fejlődés lehetősége. Ami télen belül megérett, az most kihajt, és megvalósul a
külső világban. A tavasz a rügypattanás, kifejlődés, a virágba borulás, a
nyitás ünnepe. Erre az időszakra jellemző a kezdeti, hatalmas erejű energia
kitörés, amivel a természet megmozdul, és felébred téli álmából. A tavasz
energiája élénkítő, aktiváló, szabadon folyó kreatív energia.
Most van itt
az ideje a szerelemnek, a párválasztásnak, az udvarlásnak és minden új
vállalkozásnak életünk bármely területén.
A születés és
újjáéledés, a gyermekkor, az ifjúság, a szerelem, a boldogság jelképe.
A négy évszak
közül talán a tavasz üzenete a legegyértelműbb, a leginkább kézzel fogható. Az
örök körforgás, az újjászületés időszakát minden érzékszervünkkel észleljük.
A téli
szürkeség után a tavasz mindig erőteljes színekkel köszönt ránk. Látjuk a
színek kavalkádját, szagoljuk a virágok, a fű, a frissen zöldellő fák illatát,
simogathatjuk a szirmok, a fiatal állatok szőrének bársonyosságát és a szánkban
érezhetjük a tavaszi zöldségek és gyümölcsök ízét.
A tavaszvárás
öröme derűt hoz az életünkbe még a legnehezebb körülmények között is.
Mit is hoz a
tavasz? A természetbe napfényt, színeket, szellőt, a szívekbe szerelmet,
vidámságot, életörömet. Csupa gyönyörűséget.
A művészetek
területén a tavasz szépségét és örömét talán legszemléletesebben, mint stílus
az impresszionizmus fejezi ki. Az impresszionizmus lényege, hogy az adott
pillanatban átélt élményt próbálja az alkotó átadni, szavakba szedni, muzsikába
önteni, vagy vászonra álmodni. A pillanatok, a fények, a színek és az érzelmek
művészete.
Nézzünk néhány tavaszi témájú művészeti alkotást!
Csukás István
TAVASZI VERS
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
 |
| Szinyei Merse Pál - Majális |
Petőfi Sándor
KI A SZABADBA!
Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.
A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?
Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben űlnek ifju ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.
És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
 |
| Csók István - A tavasz ébredése |
Antonio Vivaldi - A négy évszak
TAVASZ
 |
| Mednyánszky László - Tavasz a patakparton |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése