FIGYELEM!

Kedves Felkészítő Kollégák!


Kérnénk Benneteket, hogy a fano@eeszi.hu e-mail címre küldjetek nekünk egy megerősítő e-mailt, hogy pontosan melyik intézmény csapataként, hányan és kik vesztek részt a jövő heti Vetélkedőn (csapattagként és kísérőként egyaránt!).

A csapatok pontos létszámára és a tagok nevére a létszámtervezés ("tereprendezés") és az Emléklapok kiállítása miatt van szükségünk.


Segítségeteket nagyon köszönjük!

Nagyon várjuk már a találkozást!

Nyár - A művészetek tükrében

Nyár a kiteljesedés ideje a természetben és az emberek életében is. Ez az évszak a legmozgalmasabb, a legszínesebb: a felnőttkor is ilyen.

Nyáron fejlődik a természet: a fák levelei megerősödnek, teljesen zöld lesz minden, majd a fákon virágok, utána édes gyümölcsök illatoznak, méhek zümmögnek a tarka réten.

Nyár közepére egyes növények termését már le is szedik, nyár végén pedig az aratás veszi kezdetét.

Lejjebb néhány nyárral kapcsolatos alkotást láthattok, hallhattok, olvashattok.

Benczúr Gyula - Nyári piknik

Juhász Gyula

MAGYAR NYÁR

Pipacsot éget a kövér határra

A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,

Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,

Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben

Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,

Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma

És föllángol e táj, e néma, lomha?

Ha megutálva száz here pimaszt már,

Vihart aratva zendül a magyar nyár?

Vincent Van Gogh - Aratás La Craua-ban háttérben a Montmajour

József Attila

NYÁR

Aranyos lapály, gólyahír,

áramló könnyűségű rét.

Ezüst derűvel ráz a nyír

egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,

dörmög s a vadrózsára száll.

A mérges rózsa meghajol –

vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.

Vérbő eper a homokon,

bóbiskol, zizzen a kalász.

Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan betelik nyaram.

Ördögszekéren hord a szél –

csattan a menny és megvillan

kék, tünde fénnyel fönn a tél.

Markó Károly - Tájkép aratókkal

Antonio Vivaldi - A négy évszak

NYÁR

Pálnagy Zsigmond - Délidő

Tavasz - A művészetek tükrében

A tavasz a művészek számára mindig a megújulás évszaka.

A tél, a bezárkózás, a befelé fordulás után itt van az újjászületés, a kiáradás, a fejlődés lehetősége. Ami télen belül megérett, az most kihajt, és megvalósul a külső világban. A tavasz a rügypattanás, kifejlődés, a virágba borulás, a nyitás ünnepe. Erre az időszakra jellemző a kezdeti, hatalmas erejű energia kitörés, amivel a természet megmozdul, és felébred téli álmából. A tavasz energiája élénkítő, aktiváló, szabadon folyó kreatív energia.

Most van itt az ideje a szerelemnek, a párválasztásnak, az udvarlásnak és minden új vállalkozásnak életünk bármely területén.

A születés és újjáéledés, a gyermekkor, az ifjúság, a szerelem, a boldogság jelképe.

A négy évszak közül talán a tavasz üzenete a legegyértelműbb, a leginkább kézzel fogható. Az örök körforgás, az újjászületés időszakát minden érzékszervünkkel észleljük.

A téli szürkeség után a tavasz mindig erőteljes színekkel köszönt ránk. Látjuk a színek kavalkádját, szagoljuk a virágok, a fű, a frissen zöldellő fák illatát, simogathatjuk a szirmok, a fiatal állatok szőrének bársonyosságát és a szánkban érezhetjük a tavaszi zöldségek és gyümölcsök ízét.

A tavaszvárás öröme derűt hoz az életünkbe még a legnehezebb körülmények között is.

Mit is hoz a tavasz? A természetbe napfényt, színeket, szellőt, a szívekbe szerelmet, vidámságot, életörömet. Csupa gyönyörűséget.

A művészetek területén a tavasz szépségét és örömét talán legszemléletesebben, mint stílus az impresszionizmus fejezi ki. Az impresszionizmus lényege, hogy az adott pillanatban átélt élményt próbálja az alkotó átadni, szavakba szedni, muzsikába önteni, vagy vászonra álmodni. A pillanatok, a fények, a színek és az érzelmek művészete.

Nézzünk néhány tavaszi témájú művészeti alkotást!

Csukás István

TAVASZI VERS

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

Szinyei Merse Pál - Majális

Petőfi Sándor

KI A SZABADBA!

Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet szinpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán

A primadonna a kis fülmile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,

Amelyben űlnek ifju ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek... hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem...

A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

Csók István - A tavasz ébredése

Antonio Vivaldi - A négy évszak

TAVASZ

Mednyánszky László - Tavasz a patakparton

Tél - A művészetek tükrében

Télen pihen a természet, minden csöndes, minden várakozik a tavaszra. A fák alszanak, már nincsenek rajtuk levelek, mindent fehér hótakaró borít.

A tél az elmúlás időszaka: a természet megszürkül, megkopaszodik, megáll az élet.

Átvitt értelemben a tél az emberi öregkort is jelképezi az élet körforgásában. A téli, hófödte táj fehér hajú öreganyók és kedves nagypapák képét juttatják eszünkbe. Ez a békesség és a szeretet időszaka, ahogyan az ember életében az időskor is az. Az ember halálával azonban nem szűnik meg az élet, hiszen az unokák mind-mind tavasszal cseperedő magocskák.

Amikor a tél beáll, a növények pihenni térnek. Ekkorra az emberek is elfáradnak, már a kevés munka is nehézséget okoz számukra, ennek ellenére segítik a fiatalokat, és babusgatják, kényeztetik a szürke hétköznapjaikat bearanyozó unokákat. Aztán, egy napon végleg búcsút vesznek a földi léttől.

Íme, néhány alkotás, mely a tél hangulatát, az elmúlást idézi fel.

Szinyei Merse Pál - Tél

Zsigmond Tibor

TÉLI EMLÉK

Lágy hó szitál

Komor téli tájon,

Minden utca kihalt

E hűvös délutánon.

Egy földre hulló pehely

Megpihen a szélben,

Bármerre is nézünk

Körül fehér minden.

Nyugalom száll alá

A behavazott tájra,

Rá sem lehet ismerni

Az út menti fákra.

Közelít az este

Fáradt már a szél,

Zord téli éjszakán

Nyugovóra tér.

Elcsendesül minden

A nyugalmat érzem,

És az otthon melegében

A téli tájat nézem.

Vincent van Gogh - Téli táj

Kosztolányi Dezső

TÉLI ALKONY

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

Mednyánszky László - Téli patak

Antonio Vivaldi - A négy évszak

TÉL

Telepy Károly - Téli táj

Ősz - A művészetek tükrében

Ahogy a nagy magyar költő Petőfi Sándor is megírta versében: Itt van az ősz, itt van újra.

Akkor, amikor a nyár folyamán minden zöld színbe pompázik, addig ősszel új ruhát ölt a természet. Ez az évszak hozza meg a természet igazi szépségét. Ilyenkor megtalálható a sárga, a barna, a rozsdabarna, a vörös és talán mondhatnánk, hogy az összes létező szín.

Nincs is annál szebb, amikor a nap még süt és az ember jókat sétálhat, kirándulhat egy-egy őszi erdőben. A föld tele van száraz levelekkel és talpa alatt zörög az avar. Ekkor ugyan még a fák tele vannak mindenféle színű levelekkel, amelyek kapaszkodnak az ágakhoz, bár tudjuk, hogy hamarosan ők is a földre pottyannak.

Az ősz meghozza számukra az elmúlást. Így kerek a levelek, növények élete, amelyek avarként táplálják a talajt, ezáltal azt a fát is, amelyről lepottyantak.

Reményeink szerint jövő tavasszal újra minden kis levél kihajt, és csodássá, terebélyessé teszik újra a fákat.

Az ősz hangulata sok-sok művészt megihletett, közülük itt van néhány, a teljesség igénye nélkül.

Petőfi Sándor

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpenditem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,

Űlj itt addig szótlanúl,

Míg dalom, mint tó fölött a

Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,

Föl ne keltsük álmából a

Szendergő természetet.

Szinyei Merse Pál - Ősz

Ady Endre

PÁRISBAN JÁRT AZ ŐSZ

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Hollósi Simon - Tengerihántás

Antonio Vivaldi - A négy évszak

ŐSZ

Ferenczy Károly - Október

Évszakok - A művészetek tükrében #2

Változnak az évszakok, változik a nappal, helyet cserél az éjszakával, peregnek a percek, órák, telnek az éveink, a kisgyermekből agg öreg ember lesz.

Mivel egyek vagyunk a természettel ezek a folyamatok bennünk is hasonlóképpen zajlanak. Nemcsak testi, de lelki szinten is.

Minden évszaknak meg van a maga egyéni üzenete, amely segít saját lelkiségünk, életünk problémáinak megértésében, feldolgozásában.

Belső tudatalatti folyamataink közvetett módon tudnak feltörni belőlünk és gyengédebben szembesülhetünk velük és dolgozhatjuk fel azokat.

A természeti népek felismerték ezt és használták a mindennapjaikban. Ünnepekkel, játékokkal, művészeti alkotásaikkal segítették a ráhangolódást, a gyógyulást, a belső képek felszínre jutását.

A magyarság kultúrájában is számos ünneppel, eseménnyel találkozunk, amik az évszakaink és hónapjaink üzenetéhez kötődnek.

Ezek segítenek ráhangolódni a változásokra, felkészítenek bennünket az elkövetkező időszak feladataira.

Előfeladat #2

Kedves Versenyzőink!


Az előző bejegyzésben egy Tapolcán található szoborcsoportot láthattatok és egy arról íródott verset olvashattatok.


A második feladatotok annyiból áll, hogy nézzétek meg a szobrokat és olvassátok egyenként hozzájuk a vonatkozó versszakokat.
Vegyétek észre, hogy pontosan mi foghatta meg a költőt a szobrokban, milyen apró részleteket fedezhetett fel a nőalakokon.


A Vetélkedőn majd lesz ezzel kapcsolatos feladat is.


Jó munkát és felkészülést kívánunk!



(Mielőtt megijednétek, a verset nem kell fejből tudnotok!)

Évszakok - A művészetek tükrében

Elmondhatjuk, hogy nincs olyan művészeti irányzat, amelyikben nem találunk az évszakok változásához kapcsolható alkotást, legyen az zene, vers, színdarab, táncos produkció; esetleg film.

A környezet, a természet változása sorra ihlette és ihleti meg még a mai napig is a művészeket.

Erre remek példa ez a szoborcsoport, mely Tapolcán, a Malomtó parkban található.

Az alkotója Marton László, aki 1992-ben készítette el a szoborcsoportot.

Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth díjas szobrászművész, művészeti életünk kiemelkedő jelentőségű és egyik legismertebb alkotója Tapolcán született.

Munkásságát országszerte és külföldön is számos nagy hatású szobor jelzi. Szobraiban sohasem fáradt el újat mondani az örökérvényű emberi eszményekről és az egyéniségek karakteréről.

A szoborcsoportban négy nőalakot láthatunk, melyek mindegyike egy-egy évszakot ábrázol.

TAVASZ

NYÁR

ŐSZ

TÉL

A szoborcsoport 2003-ban megihlette Németh István Péter költő-irodalomtörténészt, és ennek hatására megírta a következő verset.

Mindegyik évszakot formáló nőalakhoz egy-egy versszak kapcsolódik.

1. Tavasz

Hajába virágot tűzött a lányka

És csak csokrot tart védekezőn még

Amint már szép mellére pillantanak,

Hisz derékig gyűrte le leplét.

2. Nyár

Nap-diadémot tűzött hajába most

És mellét a fényre kitárta

Pőrébben az érő gyümölcsnél is.

Hunyt szemét emeli égre. Nem kicsi lányka.

3. Ősz

Könnyű szüreti köténykén átsejlnek

– pattanós szőlőszemek – melle bimbai.

Mézes talpait várja a mustkád. Rám néz.

Lépte egészen ért asszonyi.

4. Tél

Fejét lehajtja. Leplébe burkolódzott.

Alatta vacog s mellére kulcsolja karját.

Homloka első ránca künn maradt gyümölcsé.

Csizma-nyomában a havat szelek kavarják.