Mi is az idő?
A kérdés elsőre könnyűnek tűnik,
de ha pontos definíciót próbálunk adni, rájövünk, ez bizony kemény dió. Az
emberi kultúra egyik legizgalmasabb kérdését sokan feszegették, mindhiába.
A kérdés nagyon egyszerűnek tűnik, hisz minden gyermek rögtön tud válaszolni rá. Amikor viszont azt várjuk, hogy teljesen kielégítő választ kapjunk, még a legképzettebb tudósok is zavarba jönnek.
A természettudományok alapja az időmérés, hisz a különböző élő és
élettelen folyamatok csak akkor vizsgálhatók, ha közben az általunk lényegesnek
tartott tényezőket valamilyen jól meghatározott objektumhoz (például az
időpontokhoz) rögzíthetjük.
Ha egy csillagászt kérdezünk az
időről, számára az Univerzum évmilliárdokban mérhető történelme határozza meg a
léptéket.
A fizikusok és a mérnökök számára
már a másodperc milliárd része jelenti azt az egységet, amivel dolgoznak.
A biológusok tapasztalatai
alapján, az állatok és a növények is mérik az időt, már az egysejtű szervezetek
is valamiféle biológiai órára vannak utalva, hogy önmagukkal és a környezetükkel
szinkronban lehessenek.
A pszichológus válasza a
kérdésre: Az idő a tudat aspektusa; segítségével rendszerezzük
tapasztalatainkat.
A filozófus számára is más a
jelentősége az időnek.
Ha valami olyanról beszélünk,
vagy gondolkodunk, ami ennyire definiálhatatlan, akkor tovább nehezíti a
dolgunkat az is, hogy a természettudomány által használt idő szó mögött két
különböző, bár rokon értelmű dolog búvik meg. Az első ilyen az időköz (vagy időtartam); a második az időpont. Mindkettőt azonos egységekkel –
nap, óra, perc – fejezzük ki, és ezek mégis jelenthetnek mást. A különbség sok
esetben nagyon fontos, még ha ritkán látható is.
Az a rácsodálkozás, amellyel az
ember tekint az időre, és a vele kapcsolatos minden dologra, az ember és az idő
közötti különleges kapcsolatból ered. Az állatok és a növények az időben élnek
és változnak; az ember a természet élő részeként mégis azt érzi, hogy képes
uralkodni az idő felett. Képesnek érzi magát erre, mert fel tudja idézni a múlt
eseményeit, és képzelőerejét, valamint előrelátását emlékeivel összehasonlítva,
szinte elő tudja varázsolni a jövőt, vagy legalábbis annak egy lehetséges
megvalósulását. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a képessége tette az embert
emberré, hiszen így embertársaival céltudatosan, összehangoltan képes munkát
végezni.
Sok állat is képes az időt
érzékelni. Az emberszabású majmok időérzéke a legjobb. Laboratóriumi
körülmények között képesek voltak a jelenben olyan tevékenység elvégzésére,
amely valamilyen jövőbeni cél elérésére irányult.
Az emberi civilizáció
kialakulásában is jelentős szerepe volt az időmérésnek, az időmérő eszközöknek,
hiszen így vált lehetővé olyan emberek együttműködése, akik térben távol
helyezkedtek el egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése