Előfeladat #1

Kedves Versenyzőink!

A tavalyi évekhez hasonlóan, idén is kaptok előfeladatokat, melyekkel már most értékes pontokat szerezhettek a csapatotoknak.

A feladatokat legkésőbb 2016. november 21. (hétfő) éjfélig küldjétek be nekünk, hogy a vetélkedő kezdete előtt még biztosan összesíthessük a pontokat.

Lássuk is az első feladatot, mely az eddigiekhez hasonlóan egy jó kis keresztrejtvényt foglal magába.

Ide kattintva érhetitek el a keresztrejtvényt!

Fejtsétek meg a sorokat, és a megoldást is írjátok be a végére.

Ezzel a feladattal 18+2 pontot szerezhettek a csapatotoknak.

Jó munkát és felkészülést!

Ősz

Az ősz a mérsékelt égöv egyik évszaka. Trópusi, illetve száraz és hideg égövi tájakon nem létezik. Hagyományosan a legtöbb országban ősszel nyitnak az iskolák, indul a tanítás.

A Föld északi féltekéjén szeptember, október és november, míg a Föld déli féltekéjén március, április és május az ősz hónapjai.

A csillagászati ősz szeptember 23-ától december 22-éig tart.

Szeptember 23: Ez az őszi napéjegyenlőség időpontja, a nappalok és az éjszakák hossza az egész Földön egyforma. Utána a nappalok tovább rövidülnek az északi félgömbön. Vége az Északi-sarkon tartó állandó nappalnak, jön a féléves éjszaka és a Déli-sarkon következik a féléves nappal.

Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek és az időjárás fokozatosan fordul egyre hidegebbre, szelesebbre és csapadékosabbra. A lombhullató növények levelei elsárgulnak, elvörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet, mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról. Néhány későn érő növény még meghozza gyümölcseit.

Az ősz kezdetének (mint a többi évszaknak) három időpontja van:

• a naptári ősz szeptember elsején kezdődik, az ősz hónapjainak (szeptember, október, november) figyelembe vétele miatt,
• a meteorológiai ősz a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és az idő lehűlésével kezdődik,
• a csillagászati ősz kezdete az őszi napéjegyenlőség napja: szeptember 23.

Nyár

A nyár a mérsékelt égöv egyik évszaka, a leghosszabb nappalok és a legmelegebb időjárás jellemzi, időben a tavasz és az ősz között helyezkedik el. Trópusi, illetve száraz égövi tájakon nem létezik.

Az egyes évszakok kezdete kultúráktól függően változó, csillagászati és az adott területi meteorológián alapul. Általában amikor a déli féltekén nyár van, az északin tél, és fordítva.

A trópusi és szubtrópusi területeken az esős évszak nyáron következik be, ekkor trópusi ciklonok alakulnak ki és vándorolnak a trópusi és szubtrópusi óceánok felett. A kontinensek belsejében viharok hozhatnak jégesőt is délutánonként és esténként.

Az iskolákban nyári szünet van a forró időjárás és a hosszabb napok előnyeinek kihasználására.

Hazánkban a csillagászati nyár a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén június 21. – szeptember 23., míg a déli féltekén pedig december 23. – március 20. közé esik a nyár.

Az északi féltekét nyáron éri a nap legnagyobb, vagyis merőleges beesési szöge, azaz pontosan június 22-én, a leghosszabb napon. Ezen a napon merőlegesen süti a Ráktérítőt a Nap.

A déli félgömb nyarán, vagyis december 22-én, amikor nálunk a legrövidebb a nap, vagyis az ottani leghosszabb napon a déli félgömbön lévő Baktérítőt éri merőlegesen, ezért van Magyarországon tél.

Hazánkban a meteorológiai nyár június 1-jétől augusztus 31-ig tart.

A trópusi és szubtrópusi területeken nyáron érkezik az esős évszak. Amikor az esős időszak az uralkodó széljárásokhoz köthetően váltakozva következik be, azt monszunnak nevezzük.

Az esős évszak a legfontosabb időszak a növények növekedése szempontjából a szavanna területein. Ez egyben azt is jelenti, hogy az esős időszakot az élelemhiány jellemzi, amíg a növények el nem érik a teljes érettséget. Emiatt a fejlődő országok népeinek testsúlya az évszakok változásával együtt változik; az esős évszak során súlycsökkenés, majd az első betakarítást követően súlygyarapodás jellemző. A malária előfordulása is gyakoribbá válik a magasabb hőmérséklet és nagy esőzések idején.

Az Atlanti-óceán északi részén rendszeres trópusi viharok törnek ki június 1. és november 30. között, csúcspontjuk késő augusztustól kezdve szeptemberben jellemző. A statisztikák szerint a tetőpont szeptember 10-e.

A Csendes-óceán északkeleti részén nagyobb időszakot ölel fel az ilyen típusú aktivitás, de hasonló időpontokban, mint az Atlanti területeken. A Csendes-óceán északnyugati felén egész évben általánosak a hurrikánok, február-március környékén a legkisebb, szeptember elején a legnagyobb intenzitással.

Az Indiai-óceán északi területein áprilistól decemberig fordulnak elő a viharok, májusi és novemberi tetőponttal. A déli féltekén a trópusi viharok időszakának körforgása július 1-jétől kezdődik, felöleli a trópusi viharok évszakát, mely november 1. és április vége között van, tetőpontjai február közepétől március elejéig tartanak. 

Tavasz

A tavasz a mérsékelt öv egyik évszaka. A trópusi éghajlatú tájakon nem létezik. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.

A Föld északi féltekéjén március, április és május, míg a déli féltekéjén szeptember, október és november a tavasz hónapjai.

A csillagászati tavasz a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén közelítőleg március 21. – június 21., a déli féltekén pedig közelítőleg szeptember 23. – december 21. közé esik.

Ez az az időszak, mikor emelkedik az átlaghőmérséklet, hosszabbodni kezdenek a nappalok, és szeszélyessé válik az időjárás. Ebben az évszakban esik a legtöbb eső, ennélfogva a nagy áradások is erre az időszakra esnek.

Vannak madarak, melyek nem töltik az egész évet egy adott területen, hanem a tél idején melegebb éghajlatra vándorolnak (például: fecske, gólya). Ezek a vándormadarak a tavasz beálltával visszatérnek fészkelőhelyeikre.

Ilyenkor a fák is rügybe fakadnak. Többek között felenged a föld fagya és kertészkedési, illetve mezőgazdasági beavatkozásokra alkalmassá válik.

Az északi féltekén a tavasz kezdetének többféle dátumot is szokás tekinteni:

• csillagászati: március 21. körül, a tavaszi napéjegyenlőség időpontja
• naptári: március 1.
• meteorológiai: az idő enyhülésével és a virágzó növények virágzásával kezdődik

Tél

A tél a mérsékelt égöv egyik évszaka. Trópusi illetve száraz égövi tájakon nem létezik. Télen a legrövidebbek a nappalok és leghidegebb az időjárás.

A csillagászati tél a téli napfordulótól a tavaszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén december 21. – március 20., a déli féltekén pedig június 21. – szeptember 23. közé esik.

Téli napforduló: december 22.

Ez az az időszak, mikor a nappalok rövidebbek, mint az éjszakák, és évi átlagban a leghidegebbek a napok, illetve ilyenkor hullik a legtöbb csapadék is, elsősorban hó formájában.

A trópusokon kívül eső területeken a tél hideg és (főleg az északi féltekén) jeges, havas. A legtöbb vízfelület télen befagy, teret adva a szánkózásnak, korcsolyázásnak, jéghokinak, illetve más téli sportoknak.

Télen csak az örökzöld növények levelei maradnak meg, mint például a fenyőfélék. Az állatok egy része téli álmot alszik, a szívük nem áll meg, csak a testük kihűl. A vándormadarak elrepülnek melegebb éghajlatra.

Évszakok

Az ember érzékeli az idő múlását, és meg tudja becsülni az eltelt időt; de az idő egészen másképp telik, ha unatkozunk, várunk valakit, vagy ha jól érezzük magunkat.

Az idő objektív mérését az őskor óta különböző természetes periódusok segítették. Ilyen elsősorban a nap (a nappalok és éjszakák változása), a hónap (a Hold fázisainak változása) és az év (az évszakok változása).

Évszaknak a csillagászati és meteorológiai megfigyelések alapján a földi időjárás olyan hosszabb, évente ismétlődő időszakait nevezzük, melyek rendszeresen hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, és elkülöníthetőek a más tipikus jellemzőkkel leírható időjárási időszakoktól.

Az évszakok kialakulása

Az évszakok kialakulása a Föld Nap körüli mozgásának, valamint a tengelyferdeség következménye. A tengelyferdeség miatt a napsugarak beesési szöge a keringés során változik, emiatt a Földön felmelegedésbeli különbségek alakulnak ki. Ennek a különbségnek az eredménye az évszakok váltakozása.

A Föld elliptikus pályán kering a Nap körül. Keringési ideje 365nap 6óra 9perc 9másodperc; ezt az időszakot nevezzük csillagászati évnek.

Mérsékelt éghajlati övben négy évszakot különböztetünk meg, melyet a napfordulók választanak el egymástól: tavasz, nyár, ősz, tél.

A Föld azon részein, ahol ezek az időszakok nem elég jelentősen különböznek egymástól – példa erre a trópusi és szubtrópusi részek –, gyakran alkalmazott az esős évszak/száraz évszak felosztás, ami a csapadék mennyiségén alapul.

Más trópusi részeken három fő időszakot, a meleg, a nedves és a hideg évszakot különböztetik meg.

Inkább helyileg alkalmazott az a felosztás, amikor az évszakokat bizonyos jelenségekhez kötik, például hurrikán évszaka, tornádó évszak vagy erdőtűz évszak.

Az ókori egyiptomi naptár három évszakot különböztet meg: áradás (ahet), vetés (peret), aratás (semu).

Kínában a tavasz, nyár, ősz, tél mellett külön évszaknak számított a nyárutó. A hagyományok értelmében a császárnak minden évszakban más színű ruhát kellett hordania és más ételeket ennie.

Az évszakok felosztása

Meteorológiai vagy Hagyományos felosztás

• Tavasz: a lombhullató növények rügyezésétől, a vándormadarak visszaköltözésétől a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedéséig tart
• Nyár: a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedésétől a lombhullató növények leveleinek elsárgulásáig, a vándormadarak elköltözéséig tart
• Ősz: a lombhullató növények leveleinek elsárgulásától, a vándormadarak elköltözésétől a hőmérséklet fagypont alá csökkenéséig tart
• Tél: a hőmérséklet fagypont alá csökkenésétől a lombhullató növények rügyezéséig, a vándormadarak visszaköltözéséig tart

Naptári felosztás

Az északi féltekén:

• Tavasz: március 1-től – május 31-ig
• Nyár: június 1-től – augusztus 31-ig
• Ősz: szeptember 1-től – november 30-ig
• Tél: december 1-től – február 28-ig, vagy 29-ig (szökőév esetén)

A déli féltekén:

• Tavasz: szeptember 1-től – november 30-g
• Nyár: december 1-től – február 28-ig, vagy 29-ig (szökőév esetén)
• Ősz: március 1-től – május 31-ig
• Tél: június 1-től – augusztus 31-ig

Csillagászati felosztás

Az északi féltekén:

• Tavasz: március 21-től – június 21-ig
• Nyár: június 22-től – szeptember 22-ig
• Ősz: szeptember 23-tól – december 21-ig
• Tél: december 22-től – március 20-ig

A déli féltekén:

• Tavasz: szeptember 23-tól – december 21-ig
• Nyár: december 22-től – március 20-ig
• Ősz: március 21-től – június 21-ig
• Tél: június 22-től – szeptember 22-ig

Az idő II.

Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. A szubjektív idő, az egyén belső időészlelése eseményekhez, történésekhez kötődik. Ez az idő sohasem egyformán telik, tartamérzete függ az életkortól és főként az események személyes jelentőségétől, körülményeitől.

Az idő nem látható, érzékszervekkel nem érzékelhető mivolta a művészi képzeletben néhány allegorikus ábrázolási típus kialakulásához vezetett.

Ténylegesen a történelem folyamán az idő mérési módszereiben bekövetkező változások nagymértékű behatással voltak az emberi gondolat fejlődésére. Az ősi kezdetleges napórák idejétől a modern atomórákig nagy utat tettünk meg. E fejlődés nemcsak az idő mérési pontosságát befolyásolta, hanem az emberek mindennapi életére és mindenekfelett a tudományos, filozófiai és vallási gondolkodásra is nagy hatással volt.

Az idő mérése

Az idő mérésének jelenlegi rendszere a sumér civilizációig nyúlik vissza. E mérési rendszer a megszokott tízes alap helyett hatvanas alapot használ: 60 másodperc van egy percben, és 60 perc van egy órában, valamint 360 nap (60×6) egy évben (néhánnyal kiegészítve). E számrendszerben a 12 is jelentős szám: a napnak 12 nappali és 12 éjszakai órája van (régen a napnyugta jelezte a nap végét) és 12 hónap van egy évben.

Az idők során meglehetősen sokféle időmérési eszközt készítettek. Ezen eszközök tanulmányozásával a horológia foglalkozik.

A napóra egy álló pálcát használ, melynek árnyéka órára kalibrált beosztásokra vetül. Ez az eszköz mindig a helyi időt mutatja.

A vízóra, más néven klepszidra ókori időmérő eszköz. Görög nevének jelentése: „vízlopó edény”.

Vízórát már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is használtak.

Az ókori Görögországban főként a bíróságokon alkalmaztak klepszidrát, ugyanis a beszédekre fordított idő hosszát a perrend írta elő. Az athéni agora ásatásakor találtak is ilyen edényeket. Ezek alján oldalt egy nyílás volt, az edénybe öntött víz ezen a kis résen folyt ki, így tudták az eltelt idő tartamát mérni.

A homokóra homokszemek folyását használja az idő múlásának mérésére.

Ferdinand Magellan 18 homokórát tartott minden hajóján, mikor 1522-ben körülhajózta a Földet.

A legpontosabb időmérőeszköz a millió évekig másodperces pontosságú atomóra, melyet más órák kalibrálására használnak.

Az idő I.

Mi is az idő?

A kérdés elsőre könnyűnek tűnik, de ha pontos definíciót próbálunk adni, rájövünk, ez bizony kemény dió. Az emberi kultúra egyik legizgalmasabb kérdését sokan feszegették, mindhiába.

A kérdés nagyon egyszerűnek tűnik, hisz minden gyermek rögtön tud válaszolni rá. Amikor viszont azt várjuk, hogy teljesen kielégítő választ kapjunk, még a legképzettebb tudósok is zavarba jönnek.

A természettudományok alapja az időmérés, hisz a különböző élő és élettelen folyamatok csak akkor vizsgálhatók, ha közben az általunk lényegesnek tartott tényezőket valamilyen jól meghatározott objektumhoz (például az időpontokhoz) rögzíthetjük.

Ha egy csillagászt kérdezünk az időről, számára az Univerzum évmilliárdokban mérhető történelme határozza meg a léptéket.

A fizikusok és a mérnökök számára már a másodperc milliárd része jelenti azt az egységet, amivel dolgoznak.

A biológusok tapasztalatai alapján, az állatok és a növények is mérik az időt, már az egysejtű szervezetek is valamiféle biológiai órára vannak utalva, hogy önmagukkal és a környezetükkel szinkronban lehessenek.

A pszichológus válasza a kérdésre: Az idő a tudat aspektusa; segítségével rendszerezzük tapasztalatainkat.

A filozófus számára is más a jelentősége az időnek.

Ha valami olyanról beszélünk, vagy gondolkodunk, ami ennyire definiálhatatlan, akkor tovább nehezíti a dolgunkat az is, hogy a természettudomány által használt idő szó mögött két különböző, bár rokon értelmű dolog búvik meg. Az első ilyen az időköz (vagy időtartam); a második az időpont. Mindkettőt azonos egységekkel – nap, óra, perc – fejezzük ki, és ezek mégis jelenthetnek mást. A különbség sok esetben nagyon fontos, még ha ritkán látható is.

Az a rácsodálkozás, amellyel az ember tekint az időre, és a vele kapcsolatos minden dologra, az ember és az idő közötti különleges kapcsolatból ered. Az állatok és a növények az időben élnek és változnak; az ember a természet élő részeként mégis azt érzi, hogy képes uralkodni az idő felett. Képesnek érzi magát erre, mert fel tudja idézni a múlt eseményeit, és képzelőerejét, valamint előrelátását emlékeivel összehasonlítva, szinte elő tudja varázsolni a jövőt, vagy legalábbis annak egy lehetséges megvalósulását. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a képessége tette az embert emberré, hiszen így embertársaival céltudatosan, összehangoltan képes munkát végezni.

Sok állat is képes az időt érzékelni. Az emberszabású majmok időérzéke a legjobb. Laboratóriumi körülmények között képesek voltak a jelenben olyan tevékenység elvégzésére, amely valamilyen jövőbeni cél elérésére irányult.

Az emberi civilizáció kialakulásában is jelentős szerepe volt az időmérésnek, az időmérő eszközöknek, hiszen így vált lehetővé olyan emberek együttműködése, akik térben távol helyezkedtek el egymástól.